Egy ember a BOR mögött – interjú Molnár Róbert villányi borásszal

Villány a testes, tüzes vörösborok és az ízgazdag, telt fehérborok hazája. A csodás természet, az éghajlat, az itt élő emberek szorgalma, szaktudása, vendégszeretete, valamint a borral szembeni magas minőségi elvárások tették nemzetközileg és országosan is méltán híressé a Villányi borokat. A városban összesen 200 család foglalkozik valamilyen formában borértékesítéssel, vendéglátással.

A Molnár Pincészet a városban, a történelmi pincesoron található. Itt találkoztam Molnár Róberttel, a Molnár Pincészet egyik tulajdonosával, borásszal, akivel a pincészet múltjáról, jelenéről, a családról, a hagyományokról beszélgettünk.

– A Molnár Pincészet a második generációhoz, tartozik – kezdte a családi vállalkozás történetét Molnár Róbert. – Az első generációnak a Villányi “Év Borásza” -it nevezik. Már a nagyszüleim foglalkoztak szőlővel, de a régi rendszerben nem igazán lehetett nagyobb birtokot kialakítani. A nyolcvanas évek végén lettek először szőlőink. Maga a pincészet 1995-ben alakult meg, mint korlátolt felelősségű társaság. Az 1996-os évjárat volt az első, ami palackba került. Majd 2000 tavaszán megnyitottuk a villányi történelmi pincesoron a Molnár Pincét, ahol a betérő vendégek megkóstolhatják a borainkat.

– Ki dolgozik a családi vállalkozásban?

– Édesapám, a bátyám, jómagam és a három fiam. A legfiatalabb gyermekem még elég kicsi, de nagyon szeret idejönni. Még csak kilenc éves lesz, de mindig kérlel, hogy jöhessen és a vendégek kiszolgálásában segíthessen, de nemrég például a szüreti szőlőfeldolgozásban a kocsány eltakarításában szorgoskodott.

– Milyen fajta szőlőt termeltek? Milyen elvek alapján gazdálkodtok?

– Elég sok fajtánk van. Oportó, kékfrankos, Pinot Noir, Syrah, Merlot, Cabernet Franc, Cabernet Savignon, Turán, Kabar. Körülbelül 9 hektáron gazdálkodunk. Ezt nem is szeretnénk tovább bővíteni, hiszen ekkora birtokot tudunk mindenre odafigyelve kézben tartani. Szőlőterületeink a villányi hegy legjobb és leghíresebb dűlőiben találhatóak: Kopár, Jammertal, Csillagvölgy, Agancsos. Keveset termelünk, a minőséget helyezzük előtérbe. Ültetvényeinek kialakításakor és megvásárlásakor azokra a remek adottságú első osztályú területekre koncentráltunk, amelyek a villányi hegy magasan fekvő pontjain, tökéletes déli fekvésben, remek, ásványi anyagban gazdag talajjal megáldottak. Ezekben az ültetvényekben radikális terméskorlátozással – maximum ötven mázsa szőlő hektáronként – nagyon gazdag aromájú, összetett szerkezetű, elegáns borok születnek. A héten is szüreteltünk, és nagyon magas minőségű, 21 mustfok feletti lett az eredmény.

Az ültetvényeink eleve úgy lettek kialakítva, hogy ikertőkések, ami azt jelenti, hogy egyik felé egy tőke, másik felé a másik tőke található. A cél az, hogy minél kevesebbet termeljünk. Tőkénként csak néhány fürt, körülbelül egy kiló nevelését engedjük neki, ezáltal koncentrált, nagytestű borokat készíthetünk. Évente körülbelül 60 000 palacknyi bort készítünk.

– Hol lehet találkozni a boraitokkal? Csak itt Villányban, vagy esetleg másutt is az országban?

– Kisebb helyeken, fővárosi vinotékákban is megtalálhatóak vagyunk, például Colour Wineworld-ben a 13. kerületben, vagy a Borháló Békásmegyer borszaküzletben a 3. kerültben, de elsődlegesen itt Villányban, illetve Villánykövesden vagyunk jelen, az utóbbi helyen két pincénk is van. 10 évig a Spar részére is szállítottunk, de jelenleg már nem. Így jobban tudjuk biztosítani a minőségi vonalat.

– Nagyon sok díjat nyertetek, a pincészet fala tele van az oklevelekkel, illetve különböző kupák is láthatóak. Indultok rendszeresen versenyeken?

– Régen rendszeresen indultunk, és sok díjat elhoztunk. Jelenleg ez már kevésbé jellemző.

– Melyik évből származik a legrégebbi borotok?

– Még van a legelső palackozásból – ami az 1996-os évjárat volt – körülbelül kétszáz palack. De ez nincs forgalomban. Két-három évente megbontunk néhány palackkal. Ugyan már túl van a csúcsán, de még mindig fogyasztható és élvezhető.

– Már gyerekként tudtad, hogy borral szeretnél foglalkozni?

– Jól hangzana, ha azt mondanám, hogy igen, de nem feltétlenül. 14éves korom körül vettük az első szőlőket. Az eleje az nagyon munkás volt. Rengeteg kapálás volt, amíg az ültetvények felcseperedtek. Sőt, az elején még szőlőként értékesítettük a termést, semmi bor nem volt belőle. Aztán elkezdtünk borászkodni. Ekkor még folyó bort értékesítettünk, nem volt palackozva. 5-6 év után kezdtünk el palackozni. Annyit már fiatalon tudtam, hogy szeretnék a borral foglalkozni, de először villamos szakközépiskolába jártam, majd a közgazdasági egyetemre, és csak utána végeztem borászként, tehát megvan a végzettségem is hozzá, nem csak a hagyományok. Mindenki borász nálunk, édesapám és a testvérem is.

2022.10.06. / Udvardi Csilla