Ezt meg hol hallottad?

2013 Október 20

„Zsófival többet nem játszom, mert egy rohadt k**va."- hangzik az egyik ismerős, óvodáskorú, pici lányának szájából. Anyuci ledöbben, kapkodja a levegőt és tanácstalanul néz apucira. Vissza is kérdeznek, hogy jól hallották-e, és a gyerek újra és újra elismétli ezt a „csúnya" szót.

Ezután jön a szabadkozás a jelenlévők felé, hiszen a szülők soha nem beszélnek így otthon. Nem tőlük hallotta, kínosan ügyelnek minden kiejtett mondatra.
No igen, a gyerek 2 havi óvodai jelenlét után nem csak bacilusokat szedett össze, hanem legalább 5 káromkodást megtanult, aminek használatáról nagyon nehéz lebeszélni.

Sajnos nem minden szülő elég következetes ahhoz, hogy meggondolja, mit mond a gyerek előtt. Ennek két oka is lehet. Az első, amivel még talán lehet valamit kezdeni, hogy nem vette észre, hogy a gyereke már nem csecsemő. Odafigyel a felnőttek beszélgetésére, és be is kapcsolódik olykor-olykor. Így akarva akaratlanul olyan mondatokat is megjegyez, amiről el is feledkeztünk. A másik lehetőség, hogy a szülő primitív és korlátolt. Ezen sajnos szinte lehetetlen változtatni.

A normális szülőnek mi marad? Bemegy az óvodába, beszél az óvónővel, megérdeklődi, hogy kitől tanulhatta, és mit lehet tenni az ügyben.
Általában minden óvodai csoportban van néhány olyan gyerek, aki a szülői mintát követve, elég szabadszájú, és olykor agresszíven lép fel társaival szemben. Az óvónő nem szülő, neki nem a nevelés a dolga, hanem a felügyelet és a kornak megfelelő fejlesztés, a szocializálódás elősegítése. Sok anyuka és apuka úgy gondolja, hogy ha reggel leadja az oviban a gyereket, és délután érte megy, azzal le is van tudva a nevelés része. Amikor viszont rájön, hogy nem csak móka és kacagás a csemetével együtt élni, akkor vagy a gyereken, vagy az óvodai személyzeten vezetik le a feszkót.
Egyszerű és kissé érthető reakció, de sajnos semmit nem old meg.

{loadposition szoveg}

Hogy mit tehetünk? Először is keressük meg a hibát a gépezetben. Tudnunk kell, hogy ha Pistikével és Jolikával játszik a gyerek, akkor otthon előadja a „hülyeséget", amit tőlük tanult. Meg lehet próbálni beszélni az ördögfiókák szüleivel, elmesélni a tapasztalatokat, trükköket, esetleges közös programokat is lehet szervezni, ahol meg lehet figyelni, hogy az adott helyzetben melyik gyerek, hogyan viselkedik. Egy 3-4 éves csöppel már lehet beszélni a dolgok súlyáról is, így el lehet neki magyarázni, természetesen az ő szintjén, egy-egy szó mit jelent, és miért nem szeretné a szülő, hogy bárkire is használja. Lehet tanítani a gyereknek alternatív „ káromkodásokat", amit a szülő is szép lassan beépít a mindennapi életbe,a bizonyos szavak helyettesítésére. A kutyafáját, a macska rúgja meg, a rézfánfütyölőjét (ez még nyelvtörőnek is kiváló).

Természetesen így is lesznek hozott szavak, amiknek jelentését el kell magyarázni, de arra is esély van, hogy pont a kutyafáját tanulja el Pistike és Jolika, nem pedig fordítva. Így az óvónőknek és a rosszcsontok szüleinek is tettünk egy szívességet.

 

Megtekintések száma: 4589


Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet