Üssön vagy ne üssön? Te mit mondasz, mint apa a fiának?

2014 November 30

Bármennyire is igyekszik az ember jóra nevelni gyermekét, ha azt tapasztalja, hogy egyre több ellenérvbe ütközik és néha olyat kényszerül tanácsolni, amit máskor nem tenne. Különösképp most arra gondolok, hogy hogy mennyire elfajult napjainkra az agresszió, ami már a legkisebb korosztálynál is létező jelenség. Latolgatjuk az okokat, mikor és hol jutottunk ide, hibáztatjuk magunkat, hogy biztosan rossz szülők vagyunk, nem jól neveltük a gyereket. Várjuk a segítséget a pedagógusoktól, miközben ők maguk is tehetetlenek, sőt sokszor ugyanolyan veszélynek vannak kitéve, mint az úgynevezett nem verekedős gyerekek. 

Szóval egy nap azzal szembesül a szülő, hogy bántották a gyermekét. Azt gondolja, talán az övé is vétkes, talán kötekedett a másikkal, ezért támadt a konfliktus. Ha viszont kiderül, hogy minden szándékos előzmény nélkül kapott, mert esetleg véletlenül rálépett a másiknak a lábára, vagy mert egyszerűen nem szimpatikus, gondolkodóba esik az ember, most mit mondjon, mit tegyen a gyermek? Sok fórumon végignéztem panaszos szülők bejegyzéseit és magam is szülő vagyok, s bevallom én is haragra gerjedek, ha nem a gyerekem a kezdeményező és úgy kap, mégis sokáig azt mondtam a gyermekeimnek, csúnya dolog a verekedés.

usson-vagy-ne-usson-te-mit-mondasz-mint-apa-a-fianak

Viszont elnézve a mai kiskorúak viselkedését és azt, hogy sokszor mennyire tehetlenek a pedagógusok... Szóval mit csináljunk ebben az esetben? A legtöbb szülői vélemény ez:

1. Azért elsőként a pedagógust keressük fel, hátha sikerül meggátolni az ügy megismétlődését ha elbeszélget a gyerekkel és a normálisnak feltételezhető szüleivel.

2. Megpróbálhatunk akár magunk normálisan beszélni a szülővel, hogy legyen hatással a gyermekére! Bár ez sem mindig vezet célhoz, mert a szülők többsége úgy reagál, hogy na az ő gyereke nem ilyen! S jó, hogy nem kapunk mi is tőle egy maflást!

{loadposition szoveg}

3. Kaptunk olyan tanácsot, hogy várjuk be lesben a bántalmazó gyerkőcöt és fenyítsük be, hogy a mi bajunk gyűlik meg vele legközelebb! Kisebbeknél talán ez hatásos, de a tapasztalat azt mutatja, hogy otthon bepanaszol minket és agresszív anyuka vagy apuka jön veszekedni a gyerek igazáért.

4. A legtöbb voksot a visszaütés kapott. Nem szép dolog, de olykor szükség törvényt bont. Mégsem mondhatja az ember a gyermekének, hogy hagyja magát hülyére verni és járjon gyomorideggel oviba meg suliba, mert rákapnak az erősebbek meg a magukat menőnek érzők. Azt azonban tegyük hozzá, hogy soha ne kezdeményezzék a verekedést, ha lehet, kerüljék el az ilyen helyzeteket, és csak akkor üssenek vissza, ha nem elég a szóbeli leszerelés, vagy valóban nem kapnak azonnali segítséget! S arra végképp ne biztassuk azért, hogy addig üsd, míg egyet szuszog, csak annyit üssön vissza, amennyit nagyon muszáj a saját védelmében!

Ugye, milyen nehéz szülőnek lenni és megélni ezeket a helyzeteket? Ti melyik tanácsot részesítenétek előnyben?

 

Megtekintések száma: 7506


Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet